Phubbing: a digitális kor mellékterméke

Technológia, a kétélű fegyver

A technológiát lehet szeretni vagy lehet utálni. Egy dolog azonban biztos: az életünket teljes mértékben átszövi. Ki gondolta volna még néhány évtizeddel ezelőtt, hogy telefonunkról vásárolunk majd bérletet, vagy vezérelünk háztartási eszközöket, vagy annak segítségével fogunk naprakész információt kapni gyermekünk iskolai teljesítményéről? Azonban – mint minden esetben – az éremnek itt is két oldala van. Hiszen egyfelől rengeteg dologtól tudnak tehermentesíteni minket a digitális fejlődés eredménytermékei, másfelől talán éppen ebből az okból kifolyólag, könnyen kialakulhat egy függő helyzet. Amikor már szinte fel sem tűnik, hogy a mobiltelefonunk a „tenyerünkhöz nőtt”… Talán elsőre erős szóhasználatnak tűnhet a függés szó. Márpedig a mobiltelefonok célja éppen az, hogy megerősítsenek és addiktívak legyenek. Tanulmányok kimutatták, hogy azok az ártatlannak tűnő értesítések, amelyeket mobiltelefonunkra kapunk, pontosan ugyanolyan fiziológiai pusztítást okoznak az agyunkban, mint a pénznyerő automaták.

 

Ennek a függő helyzetnek pedig számos vetülete van. Élettani szempontból sem előnyös a „kütyük” használatának túlzásba vitele, hiszen bizonyított dolog, hogy akik közvetlenül lefekvés előtt használják okostelefonjukat, azoknak bizony garantált egy kevéssé minőségi alvás. Ennek fiziológiai háttere az, hogy a képernyő erős fénye csökkenti a szervezetünkben a melatonin hormon szintjét (ami végső soron az alvásért felelős). De nem csupán saját regenerációnkat és feltöltődésünket veszélyezteti ez a dolog, hanem társas kapcsolatainkra is rányomhatja a bélyegét. Ehhez a nem kívánatos következményhez kapcsolható a címben szereplő fogalom, a phubbing is.

 

Én, a másik és a fontosabb másik…

A phubbing jelentésének hátterében két szó, a phone (telefon) és a snubbing (figyelmen kívül hagy, mellőz) szavak állnak. Ezekből az információmorzsákból talán könnyűszerrel kikövetkeztethető, hogy a fogalom a másik félnek a mellőzésére utal, mégpedig a saját telefonunk használata miatt. Vagyis olyan helyzetben beszélhetünk phubbing-ról, amikor beszélgetőpartnerünket csaknem teljesen figyelmen kívül hagyjuk, mert a szociális interakció közben is inkább a telefonunkkal vagyunk elfoglalva.

 

A phubbing ellehetetleníti azt a képességét, hogy jelen tudjunk lenni az „itt és mostban”, és kapcsolatba tudjunk lépni a körülöttünk lévő emberekkel. Tehát saját magunkat is megfosztjuk egy minőségi kommunikációtól, de ezzel együtt beszélgetőtársunk a mellőzöttség és elutasítottság érzését éli meg mellettünk. Ez pedig jelentős hatással lehet a mentális egészségére.

 

Ne legyőzni akard a technológiát, hanem használd okosan!

Ha furcsa, szorongató érzés társul a közösségi médiahasználat felhagyásának gondolatához, az nem véletlen. Egy tanulmány kimutatta azt, hogy a közösségi oldalak ellenőrzésére való vágy erősebb, mint a szex iránti vágy. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne megtalálni egy olyan ésszerű optimumot, amely valahol félúton van a nem használat és a kontrollálatlan, végtelen lefelé görgetés között. De mit tehetünk konkrétan az ésszesűsítés érdekében?

  • A család minden tagja tegye el a telefonját egy közös kosárba a családi időkben (étkezés, társasjáték, filmezés stb.)! A phubbing mellőzése éppúgy vonatkozik a szülőre, mint a gyerekre. Szülőként állítsunk jó példát gyermekeink elé! Ha a gyerekek be tudják tartani azt a szabályt, hogy nincs (átmenetileg) technológia, akkor a szülők is. De itt többről van szó, mint pusztán példamutatásról. Egy friss tanulmányban ugyanis kimutatták, hogy a szülői phubbing együttjárást mutatott gyermekük serdülőkorában tapasztalható depressziójával. Azaz amennyiben éppen mi, a szülők vagyunk azok, akik a túlzott telefonhasználat miatt folyamatosan adagoljuk gyermekünknek a mellőzöttség érzését, az bizony az ő mentális egészségébe kerülhet! 
  • Tekintsük át telefonunk beállításait, azon belül is az értesítésekkel kapcsolatos beállításokat. Gondoljuk át, hogy milyen jellegű értesítések azok, amikre ténylegesen szükségünk van, a többit pedig lehetőség szerint inaktiváljuk.
  • Az önmegtartóztatásban az is segíthet, ha saját telefonunkat – a közösségi médiahasználat szempontjából – kevésbé felhasználóbaráttá tesszük. Hiszen minél jobban előtérben vannak a közösségi média alkalmazások ikonjai, annál könnyebb azokat megérinteni. Célszerű ezeket az alkalmazásokat egy „alkalmazás-klaszterbe” csoportosítani, és nem a főképernyőre helyezni. Küzdjünk csak meg azért, hogy használjuk őket!
  • Sokszor az azzal való szembesülés is sokkoló hatással lehet ránk, hogy mennyi ideig is „ragadtunk hozzá” a kütyünkhöz. Érdemes ezzel kapcsolatosan is egy visszacsatoláshoz jutni. Továbbá – miután az okostelefon használat csökkentését egy célnak és egy folyamatnak foghatjuk fel – célszerű időről időre megtekinteni, hogy hogy is állunk ezzel. Vannak erre a célra remek alkalmazások, amik automatizált módon állítanak elő egy riportot az eszközhasználatunkról. Ilyen pl. a RescueTime nevű ingyenes applikáció, amely mutatja, hogy milyen weboldalakat néztünk és milyen appokat használtunk, továbbá mutatja az ezekken/ezekkel eltöltött időt is.

 

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Hasonló cikkek

Hogyan beszéljünk kamasz gyermakünkkel?

Hogyan beszéljünk jól kamasz gyermekünkkel?

A mai világban ez nem mindig egyszerű, de  nem is olyan nehéz, mint ahogyan azt …

Olvass tovább

Phubbing: a digitális kor mellékterméke

Technológia, a kétélű fegyver A technológiát lehet szeretni vagy lehet utálni. Egy dolog azonban biztos: …

Olvass tovább

Hogyan maradjunk kapcsolatban serdülő gyermekünkkel?

A szülők számára a kamasz gyermek leválása/ leválasztása és elengedése nem jelenti az elhagyást. Inkább …

Olvass tovább