A bullying problémája – kortárs kapcsolatok iskoláskorban

Iskoláskorban kifejezetten hangsúlyos szerepe van a kortárs kapcsolatoknak. Ezt minden szülő érezhette is a saját bőrén, vannak ezekkel kapcsolatos emlékeink, élményeink. És talán éppen ezért is olyan hangsúlyos ez a téma, hiszen szülőként nyilvánvalóan azt kívánjuk gyermekünknek, hogy ezek a kapcsolatok erősek és táplálóak legyenek.

Hogy a kapcsolatok a problémák elleni védőfaktort jelentsék. A valóság azonban sajnos az, hogy sok esetben a kapcsolatok jelentik magát a problémát. Az iskolai osztály tulajdonképpen egy csoportnak fogható fel és mint ilyen, magában hordozza a beilleszkedés problémáinak előfordulását is.

A csoport kialakulásának folyamata ugyanis sosem zökkenőmentes, természetes velejárója a „viharzás”, amely kisebb-nagyobb súrlódásokkal, személyes érdekek összeütközésével jellemezhető.

Ugyanakkor egy ennél jóval szélsőségesebb, ámde mégis gyakori jelenséggel is számolnunk kell. Ez pedig nem más, mint az iskolai zaklatás, azaz a bully. 

Iskolai zaklatás (bullying)

Bár a zaklatás az iskola intézményével egyidős, a tudományos érdeklődés a jelenség iránt viszonylag későn indult meg. 1978-ban Svédországban Olweus írta le először a jelenséget és kezdte el a zaklatás kutatását. Ezeknek nagy lökést adott egy nagy nyilvánosságot kapott esemény: 1982-ben három norvég diák öngyilkosságot követett el, és a valószínűsíthető okok között szerepelt az iskolai zaklatás is.

Ekkor indult el Norvégiában a zaklatás-ellenes kampány, melynek keretében az Oktatási Minisztérium kutatásokat és prevenciós programokat is finanszírozott. A bullying manapság is igen gyakran feltűnik különböző médiumok híradásaiban, illetve tudományos konferenciákon, továbbá irodalmi művek és filmek egyre felkapottabb témája (pl. Stephen King: Carrie).

Nem véletlenül. Egyrészt azért, mert a zaklatás napról napra megjelenik az iskolákban világszerte, tehát állandó problémát jelent. Másrészt pedig azért, mert máig nem tisztázottak a háttérmechanizmusok, a szerepek, az okok és a lehetséges következmények.

Mindez érthető abból a szempontból, hogy a bullying nagyon komplex dolog, s mint ilyen, igen nehezen ragadható meg a kutatók és ezáltal a gyakorlati szakemberek számára is. Magyarországon csak 2003-tól végeznek vizsgálatokat az iskolai zaklatással kapcsolatban.

A hazai kutatások eredményei azt mutatják, hogy

Magyarországon a gyerekek 14-15%-a válik iskolai bántalmazások elszenvedőjévé,

azaz egy 20 fős osztályban körülbelül három gyereknek kell naponta szembenéznie valamilyen atrocitással, bántalmazással.

A társaktól elszenvedett zaklatásnak súlyos következményei lehetnek a gyerek személyiségfejlődésére, későbbi életére. Ez a hatás kifejezettebb azoknál a gyerekeknél, akiknél a bántalmazás tartósan fennáll. Az iskolai bántalmazás megfékezése leghatékonyabban a pedagógus és az iskolapszichológus együttműködésével valósítható meg, mivel leginkább a tanár ismeri a tanulókat és a pszichológus rendelkezik olyan eszközökkel és módszerekkel, melyekkel segítheti a bántalmazott tanulók kiszűrését, illetve a negatív következmények csökkentését. 

Mint a legtöbb tisztázatlan és tudományos értelemben viszonylag új jelenség esetében, találkozhatunk számos versengő elmélettel és magyarázatokkal, már csak azért is, mivel a zaklatás témakörét számos szemszögből is megközelíthetjük.

A nyugati világban a következő definíciója az elfogadott:

A zaklatás olyan negatív tevékenység, amely (legtöbbször) egy kiválasztott személy ellen irányul, és egyedül vagy csoportosan követik el. Jellemző rá, hogy tudatos, szándékos, célja a lelki vagy fizikai fájdalom okozása; kiegyensúlyozatlan hatalmi viszony között valósul meg, az áldozat tehát nem képes megvédeni magát; és ismétlődően, hosszú ideig zajlik.

A definíció ugyan elég pontosan próbálja megragadni a jelenséget, ám legalább annyi kérdést tesz fel, mint amennyit megválaszol. Vajon mi a zaklató célja azon túl, hogy fájdalmat okozzon az áldozatnak? Kik érintettek a bullying kapcsán? Mit lehet tenni? Ráadásul mindezek megválaszolását nagyban nehezíti az, hogy a bullying maga is idővel változott és összetettebb lett.

Ahogy a technika fejlődött és fejlődik, úgy egyre inkább kezd teret nyerni a zaklatás egy közvetett formája, a cyberbullying, melynek során a gyerekek bántalmazó SMS-eken, e-mail üzeneteken, telefonhívásokon keresztül zaklatják társaikat. Ez megint csak újabb kérdéseket vet fel. Elsősorban azt, hogy kezelhető-e egyáltalán a cyberbullying a hagyományos zaklatás ellen használt eszközökkel?

A zaklatás típusai

A zaklatási incidensek többféle típusát állították már fel.

A szakirodalomban az egyik legelterjedtebb felosztási forma a fizikai- verbális – szociális/kapcsolati típusok megkülönböztetése. (Ez utóbbi esetén a zaklatás az áldozat társas kapcsolatainak szétrombolásával fenyeget, a csoportban elfoglalt helyzetét, jó hírét veszélyezteti).

Gyakran alkalmazzák a közvetlen és közvetett típus megkülönböztetését is.

A közvetlen zaklatás látható és nyilvánvaló cselekmény, nyíltan irányul az áldozat ellen. Lehet fizikai (ütés, lökdösés, köpködés, bezárás, az áldozat holmijának megrongálása stb.), de lehet nem fizikai is; ezen belül szóbeli (csúfolás, fenyegetés stb.) vagy nem szóbeli (grimaszolás, durva képek, rajzok mutogatása). A közvetett zaklatás szinte mindig kapcsolati bántalmazás: az áldozat társas kapcsolatainak szétrombolásával fenyeget, a csoportban elfoglalt pozíciót, és az illető jó hírét veszélyezteti (kiközösítés, figyelmen kívül hagyás, pletykaterjesztés, rosszindulatú hírek, képek továbbítása az interneten vagy mobiltelefonon stb.).

A közvetett zaklatási formák esetében nincs tehát közvetlen kapcsolat a zaklató és az áldozat között. Nem mindig nyilvánvaló, hogy ki a zaklató; az áldozatnak általában jelen sem kell lennie ahhoz, hogy az esemény megvalósuljon.

Mi válthatja ki a zaklatást?

Kezdetben az iskolai zaklatást vizsgáló számos kutató úgy gondolta, hogy a bullying egy olyan nem megfelelő viselkedés, melyet agresszív egyének hajtanak végre válogatás nélkül.

Azonban ennél kissé árnyaltabb a kép, bár kétségtelen, hogy a bullying valóban egy agresszív viselkedés. A zaklatók általában külső jegyek alapján találják meg áldozataikat, ilyen lehet például, ha az áldozat kövér, szemüveges, vörös hajú, más a bőrszíne, mint a többieknek.

Az valóban előfordul, hogy bizonyos másoktól eltérő alkati jegyek áldozattá tehetnek egy gyereket, azonban ez nem általánosítható, hiszen a való életben ennek ellenkezőjét is tapasztalhatjuk. Az áldozatok általában alacsonyabbak és gyengébbnek tűnnek, mint a többiek.

Az újabb kutatások azonban ennél jóval többet mondanak a zaklatás áldozatairól.

Újabb rávilágítottak arra, hogy a zaklatásnak kitett gyerekekre összességében jellemző, hogy esetenként maguk is agresszívebben viselkednek társaikkal. Emellett baráti kapcsolataik is – ha vannak – konfliktusokkal átszőttek. A lány áldozatokra továbbá a gyengébb önkontroll jellemző, vagyis az, hogy nem igazán tudnak uralkodni saját érzelmeik felett.

Mindezen tulajdonságok növelik annak az esélyét, hogy az egyén összetűzésbe kerül másokkal. Azok a gyerekek válnak tehát áldozattá,

akik nem tudnak megbirkózni az iskolai társas élet konfliktusos helyzeteivel.

Nem megfelelő válaszaik rögzülnek, és egyben bátorítják a zaklatókat. A bántalmazás miatt szorongásuk nő, elszigeteltségük fokozódik – kialakul az áldozati szerep ördögi köre. Ezek az eredmények egyrészt azt mutatják, hogy a bullying folyamata nem feltétlenül az elkövetőtől indul el, másrészt abból a szempontból egybecseng a korábbi kutatásokkal, hogy elsősorban az érzelmi agresszióra helyezi a fókuszt. 

Evolúciós nézőpont – egy sajátos perspektíva

Egy izgalmas kutatás egy evolúciós nézőpontból közelítette meg a bullying jelenségét. Röviden összefoglalva, ez a nézőpont abban a tekintetben vizsgálja az egyes jelenségeket, hogy azok mennyiben segítették/ gátolták az emberi fajt, fejlődése során.

A szerzők abból indulnak ki, hogy a bullying nem kizárólag az emberi fajra jellemző, és ez magában hordozza annak a lehetőségét, hogy egy olyan dologról van szó, amely a fajfenntartást valamiképpen szolgálta. Az evolúciós nézőpont pozitív megállapításai természetesen elkerülhetetlenül ütköznek azzal a ténnyel, hogy ami evolúciós értelemben előnyös, az bizony nem kívánatos szociális értelemben. Másképpen fogalmazva bár a bully evolúciós értelemben tulajdonképpen a természetes szelekció szolgálatában áll, kétségtelenül ütközik a mai kiforrott társas normákkal.

A bully vizsgálata csoportszinten

Az eredmények azt is sugallják, hogy egyáltalán nem biztos az, hogy a bullying végső célja pusztán fájdalom okozása. Éppen ezért hasznos és szükséges az, hogy a jelenséget csoportszinten is vizsgáljuk, nagyobb hangsúlyt helyezve a kontextusra.

Sokan állítják, hogy a zaklató célja egy magasabb státusz kivívása és egy domináns, erős pozíció elérése. Bár ez egy egyéni cél, mégis erőteljesen kapcsolódik a csoporthoz. A kutatások azt bizonyítják, hogy

a bullying valóban tudatos és átgondolt folyamat,

hiszen általában olyan személyek felé irányul, akik gyengék, nem tudják megvédeni magukat és tökéletesen alkalmasak arra, hogy a zaklató demonstrálja rajtuk az erejét és ezt kommunikálja mások felé is.

Az, hogy a bullying csoportfolyamatként is felfogható, azt is sugallja, hogy ki kell tágítanunk az érintettek körét. Az érintett gyerekeket az elkövető és áldozat szerepeken túl további négy kategóriába sorolhatjuk. A bullying-hoz asszisztálók, a zaklatót megerősítők, a kívülállók és az áldozatot megvédők.

A bullying-ban érintettek szélesebb körének figyelembevétele egy fontos üzenetet hordoz a gyakorlati szakemberek számára is. Például, ha a csoport megtagadja a magas státuszt attól, aki agresszorként lép fel másokkal, akkor ezáltal megfosztja őt cselekedetének jutalmától, ez pedig azt erősítheti meg az elkövetőben, hogy a bullying nem hatékony eszköze a domináns szerep kivívásának.

Szülők és iskolai dolgozók szerepe

Nem csupán a gyermekek érintettek a bullying által. Fontos lehet mind a szülők, mind az iskolai dolgozók (tanárok) fokozottabb figyelembe vétele. A tanárok kapcsán az egyik külföldi kutatás azt az eredményt kapta, hogy a tanárok bánásmódja összefüggést mutat a bullying-gal, ami utal a jelenség összetettségére és az újabb gyakorlati kihívásokra (pl. tanároknak szóló tréningek szervezése).

Ezek mellett az mondható el, hogy korábban kevés olyan vizsgálat volt, amely bevonta az érintett gyermekek szüleit, és az a kevés is elsősorban a családi kapcsolatrendszerre, kötődési és nevelési stílusokra fókuszált. Ugyanakkor ez fontos, mert ezáltal fontos információk nyerhetők azon tényezőkre nézve, amelyek befolyásolják azt, ahogy a szülők megítélik a zaklatás jelenségét.

Továbbá ezzel a probléma egyik gyökerét lehet megragadni, nevezetesen az, ahogy a szülők (vagy akár a tanárok) definiálják és azonosítják a jelenséget, meghatározza azt, ahogy reagálnak vagy közbelépnek. Bizonyos kutatások szerint, bár a legtöbb szülő jól definiálja a fogalmat, mégis bizonytalanul. Ez a bizonytalanság valamelyest megmagyarázhatja azt a szomorú tényt is, hogy számos gyermek miért nem kér segítséget és miért szenved magányosan. 

Mit lehet tenni?

Ha azokra a kutatásokra gondolunk, amelyek kiemelik az áldozatok „provokatív” viselkedésére és nem megfelelő konfliktuskezelési módozataira helyezik a fókuszt, arra a következtetésre juthatunk, hogy a bullying kiküszöbölését megelőzhetjük, amennyiben kiemelt figyelmet fordítunk azokra a gyerekekre, akik potenciálisan veszélyeztetettnek tekinthetők ebben az értelemben.

Az ilyen gyerekekre jellemző például az alacsony önértékelés, a csoporton belüli alacsony népszerűség, a  szociális izoláció, a  hiányos szociális képességek vagy  a túlzott megfelelni akarás.

A probléma megoldására éppen ezért hasznos lehet a szociális segítők integráló szerepe, hogy segítsenek a szülőknek hatékonyabb válaszok és beavatkozási módok kialakításában. Ezen felül különböző önértékelési tréningek és programok használata, valamint olyan játékos szimulációs programok/ játékok bevezetése, amelyek segítségével feltérképezhetők és azonosíthatók az egyes problémás pontok és egyúttal azáltal, hogy különböző megküzdési sémákat kínálnak a gyerekeknek, elérhető, hogy az esetlegesen felmerülő konfliktusokat megfelelő módon kezeljék.

Ennek kapcsán figyelmedbe ajánljuk a kamasz gyerekek önbizalom növelésének 5 módjáról szóló cikkünket is.

Ugyancsak hasznos eszköz lehet egy egyéni coaching folyamat, amely a gyermek szociális kompetenciájának fejlesztését, önismeretének növelését, és önértékelésének fejlesztését célozza meg.

Minden olyan egyéni szintű fejlesztés lényeges lehet, amely fejleszti azt a folyamatot, ahogyan a gyermek a közösséghez kapcsolódik.

Lényeges ezen kívül a tanárok és a szülők tudásának tágítása is. Amennyiben egy gyermek számára fontos referenciaszemély agresszíven lép fel bizonyos helyzetekben, az maga után vonhatja azt, hogy a gyermek is érvényes és alkalmazható viselkedési formának tartja az agresszív cselekedeteket, így a bullying-ot is.

A fentieken kívül fontosak az átfogó iskolai programok, melyek hitvallása az, hogy a bullying kialakulását, illetve megmaradását alapvetően az határozza meg, hogy hogyan állnak hozzá a szemlélők. Ahhoz, hogy a bántalmazás kialakuljon, nem feltétlenül kell az, hogy a társak elismerően megveregessék a bántalmazó vállát. Az is elég, ha passzívan szemlélik az esetet. Az átfogó iskolai programok éppen ezért a szemléletváltást célozzák meg: „Avatkozz be, ítéld el a bántalmazást, fékezd meg a bántalmazót, és állj ki az áldozatok mellett!”